csü. Júl 9th, 2020

Nyílt levél a Szolidaritás Mozgalom szimpatizánsaihoz

Kérek mindenkit, álljon meg egy percre, olvassa el az alábbiakat és gondolkodjon!

Kónya Péter társelnök nyílt levele

A cél azonos, a hozzá vezető út más!

Azok az EMD-sek, akiket most meggondolatlanul, tisztességtelen módon szidnak sokan, ők voltak azok az emberek, akik teljesen önzetlen módon segítettek Kornélnak és nekem a Bohócforradalom megszervezésében és lebonyolításában. Miközben mindenki, még saját szakszervezeteink is elhatárolódtak tőlünk, ők voltak azok, akik mellénk álltak és segítettek, mind anyagilag, mind rengeteg társadalmi munkával, mert megértették, hogy jó és fontos az, amit csinálunk. Meggyőződéssel állítom, ha akkor ők nem segítenek, az egész Bohócforradalom egy kudarcos vállalkozás lett volna! De ugyanígy segítettek a D-day megszervezésében és a Szolidaritás Mozgalom megszületése óta, már szolis mezben, számos rendezvényünkön, akciónkon. Miért baj az, hogy időnként megjelenik az EMD logója is egy-egy rendezvényünkön?? Ők mást akarnak talán, mint mi? Az EMD nem párt, hanem egy egyesület.

Tavaly ősszel, amikor néhányunk fejében – köztük néhány EMD-sel – megszületett a Szolidaritás Mozgalom gondolata, felmérve az ország helyzetét, a demokratikus deficitet, amelyet a FIDESZ okozott, azt szerettük volna elérni, hogy politikai pártoktól és ideológiáktól függetlenül jöjjön létre egy olyan tömegmozgalom, amelyben az emberek végre összefognak egy jobb, élhetőbb Magyarország megteremtése érdekében. Mi nem azért szerveződtünk össze, mert az a célunk, hogy hatalomra kerüljünk. Nincsenek olyan személyes ambícióink, hogy a jövőben majd képviselők, miniszterek, miniszterelnökök, vagy ki tudja, mik leszünk. A hatalomba kerülést, a hatalom befolyásolása eszközének tekintjük, de nem mindenáron elérendő célnak! Azt is nyilvánosságra hoztuk, hogy a mozgalomból nem lesz párt. A kitűzött célunk eléréséhez sokféle út vezet, vezethet, amelyhez különféle eszközöket vehetünk igénybe adott politikai helyzethez igazodó taktikáknak, és a közép és hosszú távú stratégiának megfelelően. Olyan embereket vártunk, várunk, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, akik hasonlóan gondolkodnak.

A Mozgalom az mozgalom, nem párt és nem szakszervezet. A mozgalomnak nem tagjai vannak, így tagdíjat sem fizetnek, hanem olyan önkéntes csatlakozói vannak, aki egyetértenek a mozgalom célkitűzéseivel, tevékenységével. A mozgalom egy olyan speciális szerveződés, amelynek az alapítói határozzák meg, hogyan és milyen módon akarják a mozgalom politikáját, tevékenységét, irányvonalát meghatározni, azt kikkel és milyen módon képviseltetik, irányítják, vezetik. Nyilván fontos a csatlakozók véleményének kikérése, meghallgatása, javaslataik figyelembe vétele, hiszen ez a garanciája a mozgalom fejlődésének. Ugyanakkor egy mozgalomban nincsenek olyan klasszikus döntéshozó fórumok, mint egy pártban, vagy egy szakszervezetben, ahol a tagság szavazatával dönthetne, vagy éppen vezetőket választhatna. Éppen ezért nem vezetőket jelöltünk ki, vagy éppen választattunk meg a régiókba, különféle településekre, hanem koordinátorokat. Nyilván ha adott településen volt már egy összeszokott közösség, igyekeztünk a koordinátor megbízásakor figyelembe venni a közösség javaslatát. Nem állítom, hogy a koordinátorok kinevezésekor nem követtünk el hibákat. Ennek azonban egyetlen oka volt: a szélrózsa minden irányából fújt össze bennünket a szél, gyakorlatilag alig, vagy egyáltalán nem ismertük egymást. Ez egy mozgalom előnye és hátránya is egyben. Ugyanakkor tény, hogy egy mozgalomban, a szimpatizánsai nem a kezükkel, hanem a lábukkal szavaznak…

A mozgalom – az aktivisták és a vezetők áldozatos munkájának köszönhetően – néhány hónap alatt országossá, a politikai palettán tényezővé nőtte ki magát. Senki ne legyen olyan naiv, hogy akár a hatalom, amely veszélyes ellenfelet lát, akár az ellenzéki pártok, vagy éppen mozgalmak, amelyek konkurenciát látnak, láthatnak a Szolidaritás Mozgalomban, nem tesznek meg mindent a Mozgalom ellehetetlenítésére, vagy éppen a saját céljaik felhasználására. A kezdetektől érezzük ezt a nyomást.

Már tavaly év végén több helyről jelzést kaptunk, hogy több helyen olyan kapcsolattartót bíztunk meg, aki ilyen, vagy olyan pártnak tagja, vagy éppen aktivistája, tisztségviselője. Még a látszatát is szeretnénk elkerülni, hogy bármelyik párt,,farvizére”kerüljünk, vagy éppen bármelyik párt befolyással bírjon a mozgalomra. Ezért azt kértük minden egyes koordinátortól, hogy nyilatkozzon, ki az, aki valamelyik pártnak egyszerű tagja és ki az, aki a pártban aktív tevékenységet folytat, esetleg még tisztségviselője is. Kértük, hogy csak abban az esetben maradjanak a Szolidaritás kapcsolattartói, ha pártban viselt tisztségünkről lemondanak és ott aktív tevékenységet nem folytatnak a továbbiakban. Hogy őrizhetnénk meg a hitelességünket, ha ugyanezek az elvárások, követelmények nem vonatkoznának a Mozgalom vezetőire?

Nem tagadom, soha nem tagadtam, hogy tudtam arról, a Kornél tagja a SZEM-nek, és elnöki ambíciókat dédelget a pártban. Az is tény, hogy beszéltünk arról, a későbbiekben a SZEM lehet az-az ,,alvó párt”, amelyet ha a szükség és a célszerűség úgy hozza, fel lehet éleszteni és a mozgalom erejét szervezettségét mögé állítani. Kornél számára mindig is a SZEM volt fontos és nem a Szolidaritás Mozgalom. Többször hangoztatta, ha válaszút elé kell állnia, a SZEM-et választja. Az is tény, hogy novemberben ő kapta azt a feladatot a Mozgalmon belül, hogy a politikai irányt vigye, ez azonban nem jelentette azt, hogy egyedüli döntés alapján jelenti be a pártot és, hogy a Szolidaritás égisze alatt szervezi be a pártba a tagságot. A Kornél feladata jelen helyzetben a Szolidaritás politikai kapcsolatainak kiépítése, a SZEM struktúrájának átdolgozása és egy olyan pártprogram kidolgozása lett volna, amely megfelel a Szolidaritás Mozgalom célkitűzéseinek.

Decemberben meghirdettük, hogy a Szolidaritás Mozgalom katalizátora akar lenni egy olyan összefogásnak, amely magába foglalja a demokratikus ellenzéki pártokat, civil szervezeteket, szakszervezeteket ezért meg kívánjuk szervezni a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalt (nem mellesleg a január 28-i koordinátori értekezleten gyakorlatilag mindenki kifejezte, most ez kell,hogy legyen a mozgalom legfontosabb feladata.) Ha valaki végig gondolja, rájön, hogy ennek csak akkor van reális esélye, ha mindenféle párttól független (így a SZEM-től is) a Szolidaritás. A január 28-i koordinátori értekezletet megelőzően többször próbáltuk rábeszélni Kornélt, hogy a DEKA érdekében ,,jegelje” a párt bejelentését erre az évre. Tudomást szereztünk arról, hogy miután Kornél számára egyértelművé vált, hogy a másik három társelnök részéről nem lesz támogatottsága a párt kora tavaszi bejelentésének, a SZEM-párti koordinátorokon (Nyíregyháza és térsége) keresztül akar nyomást gyakorolni a vezetésre a január 28-i koordinátori értekezleten. A konfliktus és a belső széthúzás tovább erősödésének elkerülése érdekében mondtuk azt (a másik két társelnökkel közösen) január 27-én Kornélnak, ha ő a pártot akarja csinálni, akkor csinálja a pártot, de azt ebben a helyzetben teljesen válasszuk le a Szolidaritásról. Ebbe és egy közös nyilatkozat másnapi kiadásába, akkor minden vita nélkül beleegyezett. Ehhez képest másnap a koordinátori értekezleten Kornél és a jelenlévő SZEM-párti koordinátorok már úgy állították be a dolgot, mintha a három társelnök akarná kirúgni a vezetésből Kornélt. Ebből hatalmas vita kerekedett, melyre Kornél tett egy kompromisszumos javaslatot, egyelőre marad társelnök, ő a DEKA-val kapcsolatban nem nyilatkozik, a párt bejelentését jegeli legalább 2012. szeptember 1-ig, hacsak a négy társelnök közösen másképp nem dönt. Ezt akkor mind a négy társelnök elfogadta és a jelenlévő koordinátorok is támogatták. Pár nap elteltével néhány koordinátor zárt levelezésbe kezdett, melyben támogató aláírásokat kezdtek el gyűjteni, hogy szerintük nincs értelme a DEKA-nak és a Szolidaritás pártjának kell lenni a SZEM-nek, amit minél előbb el kell indítani. Február 20-án Kornél, anélkül, hogy erről tájékoztatta volna a többi társelnököt, kiadott egy MTI közleményt, annak kapcsán, hogy lemondott tűzoltó szakszervezeti elnöki tisztségéről. Ebbe a közleménybe beleírta, hogy felmentési idejét követően (nyártól) ő pártpolitikával kíván foglalkozni, és ő szeretné a SZEM-et irányítani. Hétfőn reggel erről már teljesen nyíltan beszélt a Klub rádióban. Az interjút követően találkoztam Kornéllal, ahol elmondtam neki, hogy ezek után tiszta vizet kell önteni a pohárba, mert a Szolidaritás Mozgalom fogja elveszíteni a hitelességét. Álljunk ki együtt a nyilvánosság elé, mondjuk el együtt, hogy a célunk továbbra is azonos, eddig közösen mentünk az úton, most külön válnak az utjaink, barátok maradunk és reméljük, hogy a célnál újra találkozunk. Kornél elmondta, hogy ő nem hajlandó önként lemondani, így közös nyilatkozatra sem, vállaljuk mi fel a döntésünk felelősségét, ha azt akarjuk, hogy ő ebben a helyzetben ne legyen többé társelnök. Így került sor a döntésre és a nyilatkozat kiadására.

Tudom azt, hogy Kornéllal ketten vagyunk az arcai, a húzóereje ennek a mozgalomnak. Ugyanakkor nem mi vagyunk a fontosak, nem Árok Kornél, vagy Kónya Péter, hanem a cél, amit kitűztünk magunk elé és azok az emberek, akik akár névtelenségbe burkolózva tesznek valamit, akár csak valami kis dolgot is a Szolidaritás Mozgalom nevében, ezen célok elérése érdekében, növelve ezzel azok táborát, akikben élni kezdett a Remény egy új, jobb, emberibb életre, egy demokratikusabb országra.

Nem vehetjük el a reményt az emberektől! Tisztelettel és barátsággal kérek mindenkit, fejezze be az egymás elleni áskálódást, az ellenségkeresést, a mártírkreálást! Meggyőződésem, hogy Kornél és azok is, akik a SZEM-et támogatják, jót akarnak, csak más úton másképp akarják a célt elérni! Akik most egy pártban látják a megoldás kulcsát, dolgozzanak a pártért! Tiszta szívből kívánom Nekik, hogy sikerrel járjanak! Fejezzék be viszont a háborút a Mozgalom és annak vezetőivel szemben és hagyják dolgozni a közös célok elérése érdekében azokat, akik továbbra is a Mozgalmat választják!

Budapest, 2012. február 23.

Kónya Péter társelnök

Magyar Szolidaritás Mozgalom