csü. Júl 9th, 2020

Szeptember 29-én demonstráltunk a Clark Ádám téren

Székely Sándor beszéde, 2013. szeptember 29-én

Barátaim!
A Szolidaritás Mozgalom azért jött létre 2011-ben, hogy egy végsőkig megosztott
országban olyan folyamatokat indítson el, melyek rövidtávon leváltják a regnáló
maffiakormányt, valamint hosszútávon az ország felemelkedését, egységesülését, a 21.
századba való belépését biztosítják.
2011 szeptemberében összedugta a fejét néhány idealista, volt köztük egyetemi tanár,
vállalkozó, szakszervezeti vezető, rendvédelmis, bölcsész és munkás, akik mind szervezői
voltak már különböző tömegtüntetéseknek. Rájöttünk, hogy tüntetni már kevés, a helyzet
pedig megérett arra, hogy új politikai mozgalmat indítsunk. Egy olyan mozgalmat, amely
szakít az elmúlt száz év rossz beidegződéseivel, az emberek aktív szerepvállalására,
önszerveződésére épül.
Az elmúlt szűk két évben sokat dolgoztunk, voltak sikereink és voltak kudarcaink is. Sokat
dolgoztunk azon, hogy a demokratikus ellenzéki erőket közös nevezőre hozzuk.
Mi voltunk az elsők 2011 december 17-én, akik ki merték mondani: Orbánnak mennie kell!
Azok is mi voltunk, akik először ki merték mondani: csak közös erővel lehet leváltani Orbán
rendszerét.
Megszerveztük az Operánál az összellenzék eddigi legnagyobb tüntetését, pár nappal
azután, hogy életre hívtuk a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalt. Sajnos a DEKA – mondjuk
ki, mert mi ki merjük – nem volt sikeres, mert a partnereink és talán mi sem nem álltunk
még készen a teljes összefogásra.
De mi nem adtuk fel! Ezért alakítottuk meg egy éve a Millával és a Haza és Haladással
közösen az Együtt 2014 mozgalmat, majd pártot, amely a PM-mel közösen mára választási
szövetséget kötött az MSZP-vel.
Mi tudjuk, hogy ezt a szövetséget tovább kell bővíteni, mert ahhoz, hogy eltakarítsuk
Orbán rendszerét, még több s
Ti, akik itt vagytok már döntöttetek?
ORBÁNISZTÁN VAGY MAGYAR KÖZTÁRSASÁG?
Most az a dolgunk így együtt, hogy dolgozzunk, harcoljunk a közöny és a beletörődés ellen,
adjunk reményt a reményvesztetteknek, legyünk jelen, mutassunk példát azoknak, akik
még nem hiszik el, hogy lehet egy normális országban is élni.
Mondjuk ki úja és újra: ELÉG VOLT!
ORBÁNNAK ÉS BANDÁJÁNAK MENNIE KELL!
Elég volt, Orbánnak és bandájának mennie kell, még akkor is, ha ez sokaknak hatalmas
presztízs és pozícióvesztéssel jár. MOST AZ ORSZÁG A FONTOS, NEM A POZÍCIÓ. Aki nem
ebben a szellemben politizál, az nem a demokratikus oldalnak tesz rosszat, HANEM AZ
ORSZÁGNAK.
Mi nem félünk.
Mi nem várunk.
Mi nem taktikázunk.
Le fogjuk győzni Magyarország rosszabbik arcát, és meg fogjuk mutatni, hogy ez az ország
és ez a nép sokkal többre hivatott Orbán Viktor és hűbérurai szolgálatánál.
A szabad magyar nép nem tűrhet meg magán olyan uralkodó osztályt, amely semmibe
veszi a jogait, reményeit, jövőjét.
MI MOST AKARUNK VÁLTOZÁST. Nem 2018-ban.
Vissza akarjuk kapni gyermekeinket, unokáinkat, akik elhagyták az országot, mert azt
gondolják, ebben az országban nincs jövő.
NEM VAGYUNK HAJLANDÓAK MEGALKUDNI. NEM FOGUNK FÉLELEMBEN ÉLNI.
NEM FOGUNK NYOMOROGNI. MI KI FOGJUK HARCOLNI A GYŐZELMET!
Ha így cselekszünk, HA ÍGY CSELEKSZETEK, akkor olyat teszünk, amire ez az ország nagyon
régóta vár.
Ne legyünk kishitűek, bízzunk magunkban, és dolgozzunk minden nap azért, hogy
befejezhessük a 20. századot, és elkezdhessük a 21-diket.
Dolgozzunk magunkért, a gyermekeinkért és az országért. Dolgozzunk egymásért.
Mutassuk meg az országnak, hogy van más út, mint a kilátástalanság.
Mutassuk meg, hogy nem kell félni, mutassuk meg, hogy nem egymás ellen kell dolgozni,
hanem egymásért.
Mutassuk meg, hogy van más út, mint a mesterségesen szított gyűlölet.
Mutassunk példát.
2011. október 1-én elkezdtünk valamit. Sok minden történt azóta. Voltak sikereink és
voltak tévedéseink, hibáink is. De kiharcoltuk, hogy beleszólhatunk országunk sorsába.
CSAK RAJTUNK MÚLIK, MIT TESZÜNK. Én azt mondom, szervezkedjünk, dolgozzunk, és
adjunk reményt. Mi azért jöttünk létre, hogy megváltoztassuk az országot. ÉS EGYÜTT MEG
IS FOGJUK TENNI.
Barátaim!
Végezetül engedjétek meg nekem, hogy elmondjam, múlt héten olvastam egy cikket,
amelyik a zászlót és a tábort kérte számon az ellenzéken. Úgy gondolom, a tábor már
megvan, de szeretnék szólni, hogy a zászló is!
ÉLJEN A DEMOKRÁCIA, ÉLJEN A KÖZTÁRSASÁG, ÉLJEN A SZOLIDARITÁS!

Bajnai Gordon beszéde:

Veszprémi Erzsébet beszéde – 2013. szeptember 29.

Jó napot kívánok! Veszprémi Erzsébet vagyok, újságíró.
25 évig dolgoztam a Magyar Rádió nyíregyházi munkatársaként, a csoportos létszámleépítés
2. körében rúgtak ki, 2012. januárjában.
Most meg nyilván megőrültem, gondolhatják az értem aggódó barátaim, hogy ide álltam
céltáblának, ahelyett, hogy alámerülnék a bevált magyar értelmiségi túlélési stratégia
szabályai szerint. Én azonban azt látom az egyetlen tisztességes és racionális lehetőségnek,
hogy már ha mikrofon van előttem, belemondom: NEM LEHET ÍGY ÉLNI!
2010-ben a 2/3-dal, sosem látott, erős felhatalmazást kapott az ország rendbe tételére a Fidesz
– és ők visszaéltek vele! Ez sokkal rosszabb, mintha elkúrták volna!
Ha hiba csúszik az elodázhatatlan reformokba, ha elügyetlenkednek pár fontos törvényt,
elvétenek néhány döntést – a magyar választók nem örülnének, de biztos meg tudnának
bocsátani.
De az ország tönkretételét NEM LEHET, NEM SZABAD, ÉS ÉN NEM AKAROM elnézni!
Magyarok milliói csúsznak lefelé. Kétségbeesett kapaszkodásunk abba, ami 2010-re egyszer
már megvolt, hiábavaló erőfeszítés.
Kinek könyvről, színházról, kinek a telefonról, új ruháról, a horvátországi nyaralásról, kinek
az otthonáról, kinek hétszámra a húsról, kinek a vacsoráról, a vízről kell lemondania!
Nyíregyháza belvárosából eltűntek a butikok, az uniós támogatásból újjávarázsolt
sétálóutcában turkálók sorakoznak egymás mellett! Már az élelmiszerboltokban is csak lézeng
a vásárló! Jól szituáltnak mondott, kétkeresős családok rettegnek, el ne romoljon valami a
háznál, mert már egyetlen szabadon elkölthető forintjuk sincs!
A magyarok túlnyomó többségének, több mint 80 %-ának le kellett mondani a biztonságról, a
kiszámíthatóságról!
Fel kellett adnunk azt a meggyőződésünket, hogy az életünk fölött magunk rendelkezünk,
hogy a nekünk szent értékeket magunk választhatjuk meg!
Ma már illúzió Magyarországon, hogy elég törvénytisztelőnek lenni, betartani a szabályokat
és akkor baj nem lehet. Milyen törvényeket? Kinek a szabályait? Visszamenőleg…
Sokan hiszik makacsul, hogy ha most „okosan” viselkednek, megúszhatják a nagyobb bajt
mégis.
De mi a nagyobb baj ahhoz képest, ami körülvesz bennünket 2013 őszén Magyarországon?
ÍGY NEM LEHET ÉLNI!
Ez a társadalom eltűrte a rendvédelmisek társadalmi szerződésen alapuló ellátmányának
megvonását. Eltűrte a rokkantak megalázását, eltűri az egészségügy kivéreztetését, az iskolák
dúlását. Hagyja, hogy elrabolják a gyerekeink jövőjét, tűri a hatóságok packázását, és hogy
félművelt, pökhendi pártkatonák nagyságos úrnak képzeljék magukat! Ez a társadalom a
hatalom kedve szerint uszul romára, zsidóra; szegényre, munkanélkülire, nyugdíjasra, nőre;
betegre, fogyatékkal élőre; románra; önrendelkezését fenntartó ellenzékire… Engedtük, hogy
kiforgassák értelmükből a legszebb magyar szavakat! Nem tettünk semmit a sajtószabadság
megvédéséért, a civilizált kultúrákban elidegeníthetetlen emberi jogokért –és itt ma már
gyerekeket lehet fogdába zárni, a rasszizmust tiltó törvényre hivatkozva cigány embereket
bebörtönözni! Nyugdíj-megtakarítást, földet, trafikot, takarékszövetkezetet lenyúlni! És úgy
tűnik, hagyjuk… NEM SZABAD ÍGY ÉLNI!
ÉN NEM ÍGY AKAROK ÉLNI! Magyarország mindnyájunk hazája, jogunk van hozzá, hogy
normális országot építsünk. Ahol az állam karcsú és szakszerű, közmegegyezésen nyugvó
szabályokat alkot, és azt mindenkivel betartatja. Ahol a politikusok a közjót szolgálják, és az
adófizetők pénzét nem tévesztik össze a sajátjukkal. Ahol a hozzáértés, a tehetség, a
szorgalom, a kitartás számít és nem a párthűség! Ahol mindenkinek joga van másként
gondolkodni, és a politikai ellentábor nem ellenség. Ahol mosolyognak az emberek, és
törődnek egymással, és a szolidaritás olyan magától értetődő, mint itt és most!
Tudom, hogy nekünk van igazunk.
Amikor jogállamot, a törvények uralmát kívánjuk újra Magyarországon, nekik se akarunk
rosszat. Tamási Áron egyszer azt mondta, az igazságot is meg lehet szokni… Köszönöm,
hogy meghallgattak.

Szalóczi Géza beszéde – 2013. szeptember 29.

Ha súlyos betegség lesz úrrá rajtad, talán meggyógyulsz magadtól. Ha fájdalmas veszteség ér,
talán megvigasztalódsz magadtól. Ha megütnek, és a földre kerülsz, talán felállsz magadtól.
Ha belecsúszol a szegénység gödrébe, sohasem mászol ki belőle magadtól.
Ha beteg vagy, ha veszteség ér, vagy, ha megütnek – talán segít rajtad a részvét. Ha szegény
vagy, semmit nem segít rajtad a részvét. Talán erre gondolt József Attila, amikor leírta ezt a
verssort: „aki szegény, az a legszegényebb”.
A szegénységnek nincs alsó küszöbe. Nincs alsó határvonala, hacsaknem a pőre létezés.
Elveszik a munkád – elveszik a fedeled – elveszik a gyereked.
Ma olyan országban élünk, ahol az állam az önzést jutalmazza, olyan országban, ahol csak
mások rovására lehet érvényesülni, ahol a szolidaritás kinek-kinek a magánügye. Mit mondott
Balogh Zoltán egy, a szegénységről szóló konferencián, még, mint a felzárkóztatásért felelős
államtitkár, – tehát az állam nevében – arra a kérdésre, hogy miért kell segíteni a
szegényeken?
Azt mondta: „azért, hogy jobb emberek tudjunk lenni”!
Nem kétséges, fontos, hogy minél többen kövessük ezt a belső lelki parancsot, bizonyára
sokan követik is, és el is várhatjuk minden embertársunktól.
Miniszter úr! Tisztelt kormány! Tisztelt Új Osztály!
A saját lelki üdvünk biztosításán túl, azért kell segíteni a szegényeken, mert a szegénység nem
emberhez méltó állapot! A szegénység rossz! Éhezni nem jó! A gyermekünket éhesnek látni
nem jó! Kánikulában elzárt csapokat rángatni nem jó! Járdán aludni rossz! A csirkefarhát
nem rossz étel, de nem is jó!
Miniszter Úr! Tisztelt Kormány! Tisztelt Új Osztály!
Választási tél jön! Kérem, próbálják meg a szegényeket magukhoz édesgetni! Tartsák őket
életben… ha másért nem, a szavazatukért – legalább tavaszig!
Aztán úgyis eljön a tisztesség korszaka, és megmutatjuk Önöknek, milyen egy szolidáris
állam, milyen egy szolidáris társadalom.

Kónya Péter beszéde – 2013. szeptember 29.

DEMOKRATA BARÁTAIM! BAJTÁRSAIM!
A történelem során megtanultuk, hogy nem az számít, ki mekkora, hanem az, hogy ki milyen
ember!
Két évtizeddel ezelőtt, Nagy Imre újratemetésén, egy fiatalember odaállt a mikrofonhoz és
szavai újra reményt adtak a magyar népnek.
A SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, SZOLIDARITÁS REMÉNYÉT!
Ez az ember kétszer kapott esélyt, hogy megvalósítsa álmainkat, mindannyiunk álmát.
AZ ÁLOMBÓL AZONBAN RÉMÁLOM LETT!
 ORBÁN VIKTOR EGY OLYAN MAGYARORSZÁGOT ÉPÍTETT AHOL NINCS SAJTÓSZABADSÁG. A
VÉLEMÉNYED MÉG ELMONDHATOD, CSAK ÉPP SÚLYOS ÁRA LESZ!
 ORBÁN VIKTOR SZABADSÁG (RÖG)ESZMÉJE AZ, HOGY SZABADSÁGHARCOT VÍV AZ EGÉSZ
VILÁG ELLEN.
 ORBÁN EGY OLYAN MAGYARORSZÁGOT ÉPÍTETT, AHOL NINCS EGYENLŐSÉG. HŰBÉRI
RENDSZER VAN. FIDESZES NYIGHAJOK URALKODNAK FELETTÜNK.
 AZ ORBÁNI MAGYARORSZÁGON CSÍRÁJA SINCS A TESTVÉRISÉGNEK. ITT MA, AZ OSZD MEG
ÉS URALJKOD ELVE ÉRVÉNYESÜL!
 A FIDESZES ELIT SZOLIDARITÁSA CSAK A HŰBÉRESEIKRE ÉS A SAJÁT KASZTJÁHOZ
TARTOZÓKRA TERJED KI!
Orbán Viktor azt hiszi, azzal, hogy FIDESZES nagygyűlésekre közpénzből ideutaztat néhány
ezer lengyelt szolidaritás zászlókkal, azzal már fel is építette maga körül a szolidáris államot.
EGY ZAVARODOTT ELME, TÉVKÉPZETEI EZEK.
A NÉP TŰR, DE NEM FELEJT!
 ORBÁN, KÖVÉR, LÁZÁR,ROGÁN!NEM FELEJTJÜK, HOGY ELVETTÉTEK ALKOTMÁNYOS
JOGAINKAT!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY MEGALÁZTÁTOK A KATONÁKAT ÉS RENDVÉDELMI DOLGOZÓKAT!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY ELVETTÉTEK A NORMÁLIS ÉLET ESÉLYÉT A ROKKANTAKTÓL, A
BETEGEKTŐL , AZ IDŐSEKTŐL ÉS A SZEGÉNYEKTŐL!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY ELVETTÉTEK A FIATALOKTÓL A TOVÁBBTANULÁS ESÉLYÉT!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY A MUNKAVÁLLALÓI JOGOK ELVÉTELÉVEL, RABSZOLGÁVÁ TETTÉTEK A
MUNKÁSOKAT!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY A KÖZSZFÉRA DOLGOZÓITÓL ELVÁRJÁTOK, HOGY A TALPNYALÓITOK
LEGYENEK!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY ELVETTÉTEK A GAZDÁKTÓL A FÖLDJÜKET, A TRAFIKOSOKTÓL A
MEGÉLHETÉSÜKET!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY ELLOPTÁTOK A NYUGDÍJMEGTAKARITÁSAINKAT!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY NAP, MINT NAP POFÁTLANUL A SZEMÜNKBE HAZUDTOK!
 NEM FELEJTJÜK, HOGY VELEJÉIG KORRUPTAK VAGYTOK!
ORBÁN, KÖVÉR, LÁZÁR,ROGÁN! SOHA NEM FELEJTJÜK, HOGY HATALMI GŐGGEL ELVETTÉTEK
TŐLÜNK A REMÉNYT, EGY JOBB ÉLET REMÉNYÉT!
Itt állok egy olyan szobor mellett, amely szimbolizálja mindazt, amitől meg kell szabadulnunk
ahhoz, hogy újra legyen fény az alagút végén, hogy újra legyen remény, egy jobb élet
reménye Magyarországon. 1956-ban az emberek megértették, hogy a változáshoz közös
akarat és cselekvés kell. Összefogtak és ledöntötték azt, ami útjában állt a szabadságnak, a
demokráciának, a fejlődésnek. Ma, itt eldönthetitek, milyen utat választotok, a 2014-es
parlamenti választásokon, pedig egyszer és mindenkorra véget vethettek Orbán Viktorék
ámokfutásának. A jövőnk a tét!
SZABADSÁGOT! EGYENLŐSÉGET! TESTVÉRISÉGET! SZOLIDARITÁST!