Ne folytassa, Klára!

Tisztelt Dobrev Klára!

Székely Sándor vagyok, a Szolidaritás Mozgalom elnöke, annak a szervezetnek a vezetője, amely akkori szorult helyzetükből kisegítve önöket, választási szövetségesként állt szervezetük mellé, azért hogy az elérje az öt százalékos küszöböt, mi pedig bejutva az Országgyűlésbe valódi baloldali politikát tudjunk felmutatni.

Ez volt a megállapodás. A politika és az élet néha fura szövetségeket hoz létre. A gondolat az volt, hogy önök továbbra is nyomják a liberális dumát és mi leszünk az önök baloldala, így szélesítjük ki a mondanivalót a magyar nép számára.

Ott volt ön is azon a vacsorán, amikor ezt megbeszéltük. Igen, Szemlőhegyen. Amikor is az alelnökeikkel szolgáltatták fel nekünk az ételt…

Egyértelmű volt számunkra már akkor is – 2017 kora őszén-, hogy ön, nemcsak a felesége az akkori pártelnöknek, hanem szellemi partnere, munkatársa. Sőt, leginkább kettőjük közül ön viseli a nadrágot, bárki bármit is mondjon.

Gyakorlatilag önnel és férjével állapodtunk meg, hogy, bár nagyjából semmiben sem értünk egyet, de politikailag egybeesnek az érdekeink. Működjünk együtt és örüljünk közösen a sikereknek. Önöknek, vérbeli liberálisoknak lesz frakciójuk, pénzük. A magyar baloldalnak meg legalább egy képviselője az Országgyűlésben.

Win – Win.

Bár önök 7-10 százalékról deliráltak, mi pontosan tudtuk, hogy a bejutási küszöb lehet a maximum, amit közösen el tudunk érni. Nekünk lett igazunk. Mi teljesítettük a feladatunkat. A DK–Szolidaritás szövetség 5,41 százalékkal alakíthatott frakciót. Én voltam az utolsó bejutó helyen, mint ahogy azt azon a vacsorán jeleztem is, hogy így lesz. Nélkülünk nem ment volna. Nélkülünk már rég nem lenne DK.

Szívesen.

A leírt szerződéssel ellentétben az ön leendő volt férje és a pártja nem engedte, hogy felszólaljak az országgyűlésben a bérekről, a magas áfáról, a lakhatási válságról. A kapitalizmus harmincnégy éves kizsákmányolásáról, a fogyasztói társadalom elképesztő rombolásáról. A tőkefrakciók háttérben való működéséről. Nem akarták, hogy egyeztessünk a szakszervezetekkel egy új munka törvénykönyvről. Nem találták jó ötletnek, hogy Munkás Büszkeség napot tartsunk, nem akarták, hogy a megállapodásunk szerint baloldaliak legyünk.

Történt ez az ön tudtával. Nemcsak férje nem akart valójában baloldali üzeneteket küldeni az országnak, hanem ön sem.

Nem engedték, hiszen önök milliárdosok. A kapitalizmus és a fogyasztói társadalom nyertesei. Jókor, jó helyen születtek, privatizáltak (loptak), vagy házasodtak. Kivételezett helyzetüket az ország segítése helyett, arra használták, hogy még több pénzt és hatalmat szerezzenek.

Önök megengedhetik, hogy összevissza hazudozzanak, csak azért, hogy még több pénzt és még több hatalmat szerezzenek maguknak. Védi önöket a pénzük, a hatalmuk, az informális hálózataik. A média által keltett zaj, ami csak arra kell, hogy ne lehessen normálisan beszélni és az emberek elszigetelődjenek és csak nagyon sok pénz elégetésével lehessen hozzájuk eljutni egyenként.

Mikor láttuk, hogy megegyezésünk politikai részét csak addig tartották be, amíg frakciót csináltunk szervezetüknek, csendben felbontottuk a szövetséget és én személyesen nagyjából fél év után elhagytam a frakciójukat. (Az, hogy a leendő volt férje részegen üvöltve fenyegetett engem és a családomat, nem nyomott a latban. Addigra már rég megvolt a döntésünk. Minket nem lehet megfélemlíteni.)

Tisztelt Dobrev Klára!

Most azért fordulok önhöz, mert hallom, ön akarja továbbvinni a családi vállalkozást, immáron férje nélkül.

Arra kérem, ne tegye! Engedje el ezt az országot, ezt a népet! Kérem, ne állítsa magáról, hogy baloldali! Kérem, ne költsön el milliárdokat az emberek pénzéből, hogy meggyőzze őket, hogy ha magára szavaznak nagyobb lesz a bérük, szabályozza a lakáspiacot, megvédi az állami egészségügyet, szövetkezetisíti a mezőgazdaságot, biztosítja a magas nyugdíjakat!

Kérem, ne hazudjon tovább!

Ön olyan okos, fiatal, gazdag. Miért töltené az idejét azzal, hogy sok millió embernek hazudozik reggel délben és este?

Ön nem akar közteherviselést, maga a cégeit és a barátai cégeit akarja még gazdagabbá tenni. Ön nem akarja, hogy az emberek jól éljenek. Ön feltétel nélküli Atlantista, aki, ha kell, háborúba vinné Magyarországot, ha a tökefrakciók úgy kívánják. Önnek – és az összes többi liberális/jobboldali pártnak – Magyarország és a magyar nép egy lehetőség és nem szolgálat. Önnek a profit számít és nem a munkások. Önnek és pártja politikusainak a konzervatív-liberális mezőben van a helye!

Klára! Innen a szuverenista baloldalról arra kérem, hogy ne folytassa leendő volt férje dicstelen életútját. Vállalja fel végre valódi gondolatait, érzéseit, céljait!

Vezesse cégeit! Legyen boldog! És engedje el a baloldalt és ezt az országot végre!

Székely Sándor