Stop #lincselés! Székely Sándor nyílt levele a gyűlölettel teli politikai vicsorgóknak

Székely Sándor nyílt levele a gyűlölettel teli politikai vicsorgóknak

Családom története miatt különösen érzékenyen figyelem azt a légkört, amely ma a közéletet és a közösségi médiát egyre inkább meghatározza.

Stop #lincselés!

Családom jelentős részét 1944-ben vagonokba zsúfolták és haláltáborokba hurcolták, ahonnan csak kevesen tértek vissza. A pusztítás mértékét talán úgy lehet a legjobban érzékeltetni, hogy nagymamám 1939-es esküvőjén mintegy háromszáz ember vett részt. Ma ennek a családi ágnak körülbelül kilenc élő tagja maradt. Kilencen. Feleségem családját német származásuk miatt telepítették ki a falujukból. Mindenüket elvették.

Sokáig nem tudtam felfogni, hogyan történhetett meg mindez.

Mindkét család teljesen átlagos emberekből állt. Politikától távol élő emberek voltak, nem volt köztük közszereplő, politikus vagy hangadó. Vasboltosok, kocsmárosok, faművesek, földművesek. Átlagos emberek, átlagos vagyoni helyzettel.

És mégis elvitték őket.

Feleségem nagymamája mesélte, hogy a faluban, ahol éltek, először a zsidókat vitték el. A függöny mögül nézte, ahogy történik. Senki nem akadályozta meg. Aztán valamivel több mint egy évvel később elvitték a svábokat is. Akkor sem tett senki semmit. Egy faluban. Elvitték a szomszédot, és senki nem állt eléjük. Budapesten sem.
Én pedig nagyon-nagyon sokáig nem értettem, hogyan lehetséges ez.
Hogyan hagyhatják emberek, hogy más embereket vagonokba rakjanak, kifosszák őket, megerőszakolják, majd megöljék őket? Hogyan működhet közre ebben egy egész társadalom?

Sajnos az elmúlt néhány év számomra megmutatta, hogyan történhet meg.

Aki ma felmegy a közösségi oldalakra, nap mint nap találkozik a gyűlölettel. Olyan gyűlölettel, amely véleményem szerint előbb a Fidesz politikájában erősödött fel, majd később az új kormány és annak támogatói részéről is tovább éleződött. Ebben szerepet játszanak politikusok, médiaszereplők, véleményformálók és a közösségi média algoritmusai is.

Az interneten ma sokszor már szóban zajlik a lincselés. Hajtóvadászat indul azok ellen, akik más politikai közösséghez tartoznak, vagy korábban vezették az országot.

Bűntelenek lennének? Nem hiszem.

Ha bárkivel szemben felmerül bűncselekmény gyanúja, a törvények szerint kell eljárni. Ez természetes.
De ami ma sok esetben zajlik, az nem az igazság keresése. Nem a múlt feldolgozása. Nem a felelősség tisztázása.

Hanem hergelés.

A történelemben már láttunk olyan korszakokat, amikor politikai célok érdekében bűnbakokat kerestek, és a gyűlöletkeltés egyre súlyosabb következményekhez vezetett. Éppen ezért minden olyan folyamat veszélyes, amely emberek megbélyegzésére, kollektív gyűlölet felkeltésére épít.

Attól tartok, hogy ahogy egyre nehezebb gazdasági helyzetbe kerül az ország, és egyre nagyobb lesz a társadalmi feszültség, úgy nő majd az igény újabb és újabb bűnbakok kijelölésére. És bennem már felmerült a kérdés: vajon a verbális lincselésekből egyszer valódi lincselések is lehetnek?

Vajon képes lesz-e a politika visszafordulni erről az útról?

Vajon a közösségi oldalakon felhergelt tömeg képes lesz-e megállni, mielőtt a gyűlölet tettekké válik?

És vajon lesz-e valaki, aki időben megálljt parancsol ennek az őrületnek?

Székely Sándor, volt országgyűlési képviselő, a Szolidaritás vezetője