LÁSSUK A TÉNYEKET! Az Európai Bizottság válasza a magyar kormány kampányára

A magyar kormány „Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel!” címmel kampányt indított – óriásplakátokat helyezett ki, egész oldalas újsághirdetéseket jelentetett meg, a miniszterelnök pedig minden magyar állampolgárnak levelet írt.

Az Európai Bizottság egyetért: a polgároknak valóban joguk van tudni, hogy mit tesz az EU. Mi viszont azt gondoljuk, hogy az emberek tényeket érdemelnek, nem fikciót. A magyar kormányzati kampány elferdíti az igazságot, és egy „titkos terv” sötét képét igyekszik felfesteni, amelynek célja az Európába irányuló migráció ösztönzése. Az igazság azonban az, hogy nem létezik ilyen összeesküvés.

A magyar kormány állításai rossz esetben tényszerűen helytelenek, és a legjobb esetben is erősen megtévesztők. Soros Györgyhöz pedig az egésznek semmi köze. A Bizottság ezért szeretne tiszta vizet önteni a pohárba, és pontról pontra tisztázni, mi a tény, és mi a fikció.

 1. ÁLLÍTÁS:

„Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát.”

A MENEKÜLTEK EU-N KÍVÜLI ORSZÁGOKBÓL TÖRTÉNŐ ÁTTELEPÍTÉSE MINDIG IS ÖNKÉNTES ALAPON TÖRTÉNT, ÉS EZ ÍGY IS MARAD.

Különbséget kell tenni az (EU-n belüli) áthelyezés és az (EU-n kívülről történő) áttelepítés között.

A menekültek EU-n kívülről történő áttelepítése eddig is önkéntes alapon történt, és ez a jövőben is így lesz. Az EU készen áll arra, hogy (egy áttelepítési keretrendszer segítségével) összehangolja az erőfeszítéseket, de a tagállamok részvétele továbbra is teljesen önkéntes marad.

Az áthelyezés a menedékkérők Európai Unión belüli – egyik tagállamból egy másikba történő – áthelyezését jelenti. A menekültválság csúcspontján a tagállamok jogszabályt fogadtak el arról, hogy csekély számban menedékkérőket helyezzenek át Olaszországból és Görögországból. A tagállamok ezzel is szolidaritásukat fejezték ki a legnagyobb migrációs nyomásnak kitett két tagállam iránt. A Miniszterek Tanácsában, ahol a határozatok elfogadásába Magyarországnak is van beleszólása, olyan döntések születtek, amelyek értelmében Magyarországnak rendkívül kevés menedékkérőt (a végső soron áthelyezésre jogosult 34 710 személy közül mindössze 680 főt) kellett volna befogadnia. Magyarország nem tett eleget a kötelességének, és egyetlen menedékkérőt sem helyezett át a területére. Az áthelyezésre meghatározott kétéves időkeret már lejárt.

Az uniós menekültügyi szabályok egyáltalán nem tartalmaznak kötelező áthelyezésre vonatkozó rendelkezéseket. A hatályban lévő szabályozás megreformálásáról már egy ideje megbeszélések folynak a tagállamok és az Európai Parlament között. Ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban a Bizottságnak az az álláspontja, hogy valamilyen módon minden tagállamnak szolidaritást kell tanúsítania, de a szolidaritás nagyon sokféle formát ölthet (például határőrök helyszínre küldését és pénzügyi hozzájárulást).

 2. ÁLLÍTÁS:

„Gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait.”

AZ EU NEM GYENGÍTI, HANEM TÁMOGATJA A NEMZETI HATÁRVÉDELMET.

A határokat meg kell védeni a biztonsági kockázatoktól, de a jogszerűen utazók érdekében határigazgatásra, más szóval határmenedzsmentre is szükség van. Nagyon erőltetett az utóbbi kifejezést úgy beállítani, mintha az a határvédelem aláásását célzó titkos terv meglétéről tanúskodna.

A 2016-ban alapított Európai Határ- és Parti Őrség létrehozása megerősítette azt a közös európai erőfeszítést, hogy hatékonyabban védjük a külső határokat. A Bizottság ennél is tovább ment, amikor javaslatot tett arra, hogy az EU hozzon létre egy 10 ezer fős készenléti határvédelmi alakulatot, amelyet éppen erre a célra, vagyis a határok védelmére vehetnének igénybe a tagállamok. A javaslat teljes mértékben tiszteletben tartja mind az alapvető jogokat, mind a tagállamok szuverenitását saját határaik felett.

Az utóbbi két évben a Bizottság javaslatára a Tanács új, mostanra már hatályba lépett szabályokat fogadott el, amelyek biztosítják, hogy a hatóságok az EU külső határain átkelő minden egyes személy adatait leellenőrizzék az összes uniós adatbázisban.

A migráció kiváltó okainak kezelése érdekében az EU azokkal az országokkal is együttműködik, melyek migránsokat bocsátanak ki, illetve amelyek területén a migránsok áthaladnak. Példa erre az EU–Törökország nyilatkozat, melynek hatására 98%-kal csökkent a Görögországba érkezők száma. Az EU annak érdekében is lépéseket tesz, hogy növekedjen az Európában jogtalanul tartózkodó illegális migránsok visszaküldési aránya.

 3. ÁLLÍTÁS:

„Migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást.”

A BIZOTTSÁG EGYÁLTALÁN NEM TERVEZI HUMANITÁRIUS VÍZUMOK BEVEZETÉSÉT.

A tagállamok nem kértek „migránsvízumokat” bevezető jogszabályokat, a Bizottság pedig nem javasolt ilyet, és nem is szándékozik ilyen javaslatot tenni. Az, hogy az Európai Parlament készített egy saját kezdeményezésű jelentést ez ügyben, semmiképp nem jelenti az EU egészének politikai álláspontját.

A nemzetközi védelemre szoruló, EU-n kívülről érkező személyek befogadása már tárgyát képezi az uniós áttelepítési keretrendszerről szóló rendeletjavaslatnak. A bizottsági javaslat a) a tagállamok önkéntes döntésére bízná a részvételt, és b) tiszteletben tartja az uniós menekültügyi szabályok földrajzi korlátait.

 4. ÁLLÍTÁS:

„Még több pénzt adnának a migrációt támogató szervezeteknek.”

A BIZOTTSÁG NEM MŰKÖDIK EGYÜTT EGYETLEN OLYAN SZERVEZETTEL SEM, AMELY AZ IRREGULÁRIS MIGRÁCIÓ MEGKÖNNYÍTÉSÉN DOLGOZIK.

Az Európai Unió zéró toleranciát tanúsít az embercsempészettel szemben, és hosszú évek óta aktívan fellép ez ellen az emberek kizsákmányolásán alapuló bűncselekmény ellen.

A Bizottság nem támogatja az irreguláris migrációt – ahogy a magyar kormány és a többi uniós ország kormánya sem támogatja. A Bizottság a tagállamokkal közösen azon dolgozik, hogy csökkentse az illegálisan Európába érkezők számát. Ezzel egyidejűleg továbbra is meg kell felelni annak a minden demokratikus ország által teljesítendő nemzetközi kötelezettségnek, hogy védelmet nyújtsunk a háborúk miatt hazájukat elhagyni kényszerülő nőknek, férfiaknak és gyermekeknek.

Az emberéletek megmentése a tengereken, a vérontás, háború elől menekülő, nemzetközi védelmet igénylő, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekről történő gondoskodás nem egyenlő az illegális migráció ösztönzésével. Nincs bizonyíték arra, hogy nem kormányzati szervezetek együttműködnének az embercsempészettel foglalkozó bűnözői hálózatokkal, elősegítve, hogy a migránsok Európába jussanak. Épp ellenkezőleg, a nem kormányzati szervezetek és más nemzetközi szervezetek a legmegbízhatóbb és legértékesebb partnerek közé tartoznak a menekültválság kezelése terén. Információt és jogi tanácsokat nyújtanak a menedékkérőknek, továbbá befogadó és ellátó létesítményeket biztosítanak, csökkentve a tagállamokra háruló terheket.

 5. ÁLLÍTÁS:

„Pénzzel feltöltött bankkártyákkal is segítenék a bevándorlást.”

AZ UNIÓS SEGÉLY NEM ÖSZTÖNZI A MIGRÁCIÓT, HANEM KIZÁRÓLAG A GÖRÖGORSZÁGBAN MÁR LEGÁLISAN TARTÓZKODÓ MENEKÜLTEKET TÁMOGATJA.

Az Európai Bizottság előre meghatározott összeggel feltöltött készpénzkártyákat finanszíroz a Görögországban tartózkodó menekültek és menedékkérők számára az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) által indított program keretében. A kártyatulajdonosok meghatározott havi összeget kapnak, hogy fedezni tudják alapvető szükségleteiket, például élelmiszert és ruházatot vásároljanak. A pénzügyi támogatás – a természetbeni segélyekkel szemben – költséghatékony, és elősegíti, hogy az érintettek beilleszkedjenek a helyi társadalmi és gazdasági életbe.

Nincsenek név nélküli bankkártyák. Minden kártyatulajdonos személyazonossága ismert. A kártya tartalmaz egy számot, amely a programban részt vevő kártyatulajdonos személyazonosságára vonatkozik. A kártyatulajdonos személyazonosságát havonta ellenőrzik a helyszínen. A kártyát csak Görögországban lehet használni, más országokban nem.

 6. ÁLLÍTÁS:

„Kísérleti bevándorlási projekteket indítanának az afrikai országokkal.”

AZ EGYES TAGÁLLAMOK TELJESEN ÖNKÉNTESEN DÖNTIK EL, ENGEDÉLYEZIK-E KÉPZETT MUNKAVÁLLALÓK LEGÁLIS BEVÁNDORLÁSÁT, VAGY SEM.

Az illegális migráció megfékezése mellett továbbra is biztosítani kell legális migrációs lehetőségeket, például szakképzett munkavállalók számára. A legális migráció igazából visszatartó erőként hat az illegális migráció ellen.

Továbbra is kizárólag a tagállamok döntenek arról – ha egyáltalán élni kívánnak a lehetőséggel –, hogy hány munkavállalót fogadnak be. Vagyis ezek a kísérleti projektek teljesen önkéntes alapon működnek. A kísérleti projektekben az EU mindössze egyfajta uniós keret biztosításával segíti a beutazási feltételek és eljárások területén azokat a tagállamokat, amelyek úgy döntenek, hogy részt vesznek benne.

Az ilyen kísérleti projektek között vannak például olyanok, amelyek egy adott tagállam informatikai szektorában fennálló szakemberhiány enyhítését szolgálják. A projekteknek része az is, hogy a migránsok a program végén visszatérnek származási országukba.

Magyarország egyik kísérleti projektben sem vesz részt.

 7. ÁLLÍTÁS:

„Csökkenteni akarják a bevándorlást ellenző országok pénzügyi támogatását.”

SEMMILYEN ÖSSZEFÜGGÉS NINCS AZ UNIÓS PÉNZÜGYI TÁMOGATÁS ÉS A MIGRÁCIÓ TÁMOGATÁSA VAGY ELUTASÍTÁSA KÖZÖTT.

Egyszerűen fogalmazva: azok az országok, amelyekre nagyobb migrációs nyomás nehezedett, több segítséget kapnak ennek kezeléséhez – politikai hozzáállásuktól függetlenül. A kohéziós alapokból származó juttatások ezért kiegészítő támogatást tartalmaznak attól függően, hogy az adott országba 2013 óta hányan érkeztek az EU határain kívülről.

A következő uniós költségvetéssel kapcsolatban mindegyik tagállam, így Magyarország is egyetértett azzal (több nyilatkozat és számos európai tanácsi következtés formájában), hogy tanulnunk kell a múltból, és a jövőben több forrást kell biztosítanunk a migráció kezelésére és a határok biztonságára. Ez magában foglalja a migráció kiváltó okainak kezelését (és ezáltal a migráció megelőzését), a nemzeti határok védelmét szolgáló intézkedések támogatását, valamint a migráció által aránytalanul nagy mértékben érintett uniós országok iránti szolidaritást.

Az Európai Unió soha nem Brüsszelről szólt, és most sem Brüsszelről szól. Az európai projekt tervezői és irányítói az uniós tagállamok, melyek mindegyike – köztük Magyarország is – önállóan és demokratikusan döntött úgy, hogy erre az útra kíván lépni. A közösen meghozott döntésekért az uniós tagállamokat terheli a felelősség, és őket illeti az érdem is. Ez minden egyes tagállamra vonatkozik, Magyarországra is.