Tanárok, diákok, szülők, egészségügyi dolgozók és sok más szakma, társadalmi csoport képviselői lepték el az Erzsébet hidat, hogy a vonulás végén majd a már többször átadott Várkert Bazárt – ha csak átmenetileg is – birtokba vegyék. A hangulat remek volt, a diák szervezetek fiatalos szemtelenséggel megfogalmazott szlogenjeit szívesen skandálták az érettebb vonulók is.
A vonulók nagy része éppen megérkezett a Bazár előtti térre, a felállított színpadon már az első beszéd hangzott, amikor megérkezett a délutánra ígért eső, nem is akárhogyan és nem is akármekkora! A fedett színpadon rendíthetetlenül folytak a beszédek – és az emberek rendít-hetetlenül és lelkesen hallgatták is a felszólalók mondandóját annak ellenére, hogy a lezúduló felhőszakadás első fél percében mindenki bőrig ázott. A csoportok átrendeződtek, sokkal inkább az határozta meg az összetételt, hogy adott eső- és szélárnyékos négyzetméterre ki milyen gyorsan tudott behúzódni – de ez szemmel láthatóan senkit nem zavart, a teljes „osztályozó konferencia” egyhangúlag fogadta el az egyes kormánytagok megbuktatásáról szóló határozatokat.
Az tüntetés szervezésére szolgáló esemény oldalról lopott idézettel zárom a nagyon szubjektív beszámolót: „Köszönjük a rendezvényt, a követ-kezőre is jövünk! Viszont KÖVETELJÜK, hogy a következő „Tanítanék!” tüntetésen az esernyő csak szimbólum legyen, ne használati tárgy!!! Le az időjárással!”