1950. május 9-én kelt az a nyilatkozat, melyben Robert Schuman francia külügyminiszter az “egyesült Európa” létrehozására tett javaslatot, megfogalmazva a háború sújtotta, ezer sebből vérző európai nemzetek összefogásának gondolatát.
“Az, amivel egy jól szervezett és életteli Európa hozzá tud járulni a civilizációhoz, elengedhetetlenül szükséges a békés kapcsolatok fenntartásához” – írta. Azóta az Európai Unió egy jól szervezett, életképes intézménnyé nőtte ki magát, és a nemzeti sajátosságok megőrzése mellett sikerrel valósította meg az áhított egységet gazdasági és kulturális téren egyaránt. A tőke és a munkaerő szabad áramlásán túl ugyanis szabadságot biztosít a tagországok összes állampolgárának, hogy kedve és igénye szerint, kötetlenül élvezze és használja, amit az egyesült Európa számára nyújtani képes az oktatás, a művelődés, a sport vagy éppen a munkaerőpiac területén. Napjaink Európája egységes ugyan, de korántsem egyféle. Nem asszimilál, hanem keretet biztosít az egymás mellett létező nemzeti sokféleség számára, mint egy hatalmas függöny, melynek tetszetős mintázata a szövetében kanyargó egyedi motívumok harmóniájából fakad.
1950 óta nagy utat tett meg az Európai Unió. A kezdeti célok tisztán gazdasági természetűek voltak, hiszen a második világháborút követően olyan intézkedéssorozatra volt szükség, mellyel megelőzhetők az újabb fegyveres konfliktusokat kiváltó társadalmi és politikai együttállások. Napjainkban az EU nyújtotta központi segítség vagy támogatás az élet szinte összes területén érezhető, legyen szó autópálya-építésről, kulturális fesztiválok szervezéséről vagy éppen iskolák, rendelőintézetek, nyugdíjas-otthonok felújításáról, korszerűsítéséről. Holland, francia vagy német adócentekből épülhet tornaterem egy magyar falu kis iskolájában, a belga gazda adócentjeiből vásárolhat új eszközöket, szerszámokat a magyar gazda. EU-s pénzből tanulhat a magyar diák külföldi egyetemeken a magasabb képzettség, nagyobb szaktudás megszerzése reményében.
2004-es csatlakozása óta Magyarország számára az uniós tagság kizárólag előnyökkel járt, mindez könnyen kiolvasható pénzügyi mérlegünkből: a csatlakozás óta 14 milliárd euróval (azaz több mint 4000 milliárd forinttal) több pénz érkezett hazánkba támogatások formájában, mint amennyit az ország a “közös uniós kalapba” befizetni kényszerült.
Hazánkfia szabadon vállalhat munkát az Unió tagországainak bármelyikében; külföldi tartózkodását, munkavállalását, utazási szabadságát immár nem kötik gúzsba politikai meggondolások. A határok feloldódása a szomszédos EU-s országok sok állampolgárának nemcsak gazdasági, kulturális előnyt biztosít, de lelki megnyugvást is adhat.
Az EU természetesen nem tökéletes. A két éve kezdődött válság rámutatott, hogy, bár egy sok kultúrájú, sok nyelvű közösségben igen nehéz feladat egyesült pénzügyi vagy épp külpolitikát folytatni, igenis szükség van a még szorosabb, s egyben megfontoltabb együttműködésre. A majdnem bekövetkezett összeomlás egyértelművé tette, hogy komoly költségvetési és pénzügyi szigor nélkül sem az EU, sem az egyes országok nem működhetnek. Ezért került sor arra a közös pénzpolitikára irányuló megállapodásra, amely Franciaország és Németország kezdeményezésére jött létre, és amelyhez, nem nagy lelkesedéssel ugyan, de Magyarország is csatlakozott. Európa érdekében, és a saját érdekében!
Ne engedjük, hogy populista politikai szólamoktól megtévesztve eldobjuk magunktól az Unió nyújtotta lehetőségeket, az egyetlen esélyt hazánk gazdasági felemelkedésére és kulturális integrációjára! Mint mindenütt, az együttélés bizonyos szabályok elfogadását és az egymás iránt mutatott kölcsönös tiszteletet feltételezi. Magyarországnak ezeket a normákat kell magáévá tennie, ahelyett hogy a demokratikus jogállami kereteit feszegető kormányzat kicsinyes hatalmi törekvései jegyében a különutas megoldásokat keresi, elszigetelődik, és önmagát Európa testén kívülre helyezi.
Valljuk meg bátran, mi az Európai Unióban, nem pedig Kazahsztánban kívánunk élni!
http://europa.eu/abc/symbols/9-may/index_hu.htm